| |
 |
A Bucsin falusi vendéglátósok azt mondják, hozzájuk általában – könnyű sípályáik miatt – a kezdők, illetve a gyerekes családok látogatnak el. Tehát aki nemrég úgy döntött, hogy idén sízni tanul, avagy kisgyerekeivel nyugodtságra, kényelmesen bejárható tanulópályákra vágyik, ne habozzon: irány a Bucsin-tető!
Parajdtól – a Gyergyói-medence irányában – nagyjából húsz kilométerre, 1287 méter magasan terül el Bucsin falu (sat Bucin), egy kis település, alig ötven házzal. Tíz évvel ezelőtt még Popas Bucin, vagyis Bucsin-pihenő volt a neve, és Gyergyóalfaluhoz tartozott, nem Parajdhoz, mint sokan gondolnák. Ha nem lenne a tetőn, illetve fogadóit, sípályáit hirdető és turistaútjait jelző tábláival nem hívná fel magára a figyelmet, talán az utazó észre sem venné, hogy egy települést hagyott maga mögött. Az sem mellékes ugyanakkor, hogy míg lent, például Parajdon késő őszi az időjárás, addig fent már a hó az úr. Bár a síszezon még nem kezdődött el, hisz a hóréteg vastagsága nem a legmegfelelőbb, a vendégfogadósok már készülnek a télre. A településnek két panziója van: a Bujdosó Székely és a Kamilla, a régi rendszerből hátramaradt Bucsin menedékház ugyanis zárva van. Mint megtudtuk, itt csak szervezett csoportokat fogadnak. A településen jelenleg három sípálya áll a turisták rendelkezésére: a Bogdán, amely nagyjából 400 méter hosszú, a Havas, amely a legújabb, és közel egy kilométert ereszkedik, illetve a 600 méteres Bujdosó, amelyen nemrég jelentős felújítás történt. Könnyű pályák
Azt mondják a bucsiniak, hogy átlagosan tizenhárom fokosak a pályák, így a legtöbb személy, aki ide jön, kezdő vagy szórakozni vágyó, illetve családos, aki gyerekeit szeretné sízni tanítani. Inkább Marosvásárhelyről, Szovátáról járnak fel turisták, kirándulók, ám Udvarhelyhez is közel van a tető, és tényleg elmondható, hogy az odavezető út jó állapotú, zökkenőmentesen, gyorsan lehet rajta haladni. Panaszkodnak viszont a lakók, hogy jól elkészített útjukat sóval szórják a hótalanítók, illetve gond az is, hogy az út mellől hiányoznak a betonkövek és a korlátok, így egy-egy szakaszon, ha megcsúszunk, könnyen a patakmederben landolhatunk.
 |
A település legnagyobb hátránya, hogy nincs villanyáram, a házakat generátorok szolgálják ki, illetve a felvonókat is ezekkel működtetik. Mobiltelefonjelből nagyjából jól állnak, Connex-antennájuk van, az Orange-jel pedig hellyel-közzel megfelelő.
A Székely Bujdosó panzió működtetői részletezik, hogy a szintén hozzájuk tartozó Bujdosó-pályán a kutyás felvonót nemrég dupla csákányosra cserélték, illetve hótaposót is hozattak, amivel a pályát kiválóan meg tudják művelni. Aki pedig másra vágyik, lovagolhat, szánozhat, és nem utolsósorban különböző – Libán, Maroshévíz irányába tartó – csillagtúrákon, gyalogos kirándulásokon is részt vehet. Az említett panziók mellett számos kis háznál olvasható „Kiadó szoba” felirat, sőt a legrégebbi Bogdán-pálya alsó szakasza mellett van a Bogdán-szálló, így Parajdtól már tizenöt kilométerre megállhatunk, és meg is szállhatunk. Az árak a felsorolt vendégfogadóknál nagyjából egységesek, egy éjszakáért egy személynek 20 lejt kell fizetnie, és nagyjából ugyanennyibe, 20– 25 lejbe kerül a sípályahasználati díj felvonóval együtt.
Bambi és Ella
A település két érdekessége Bambi és Ella, egy szarvasbika és egy ünő, vagyis egy szarvastehén, igaz, mindez a nevekből nem derül ki. A Bujdosó Székely mellett egy elkerített részen élik életüket, Bambi nyolc-, Ella pedig négyéves, mindketten úgy kerültek Bucsin faluba, hogy gyengélkedtek, és a kutyák megfogták, megsebesítették őket, a falu lakói pedig gondjukat viselték.
|
|