A múlt században Székely Athén-ként emlegetett település jelenleg Hargita megye második legjelentõsebb megyei jogú városa, Udvarhely vidékének tájszervezõ központja, az erdélyi magyarság egyik jelentõs szellemi színtere. Lakossága 36.926 fõ, melynek 96%-a magyar nemzetiségû. Az Erdélyi-medence délkeleti részén, a Nagy-Küküllõ felsõ szakasza mentén fekszik. A Hargita vulkanikus hegység délnyugati fennsíkja végzõdésének és a Küküllõ menti dombvidék alacsonyabb dombsorainak, a Szarkakõ, a Nagyoldal, a Csicser, a Budvár középmagas dombjai határolják. Régészeti ásatások igazolják, hogy a város területe és közvetlen környéke évezredek óta folyamatosan lakott. Csiszolt kõkori, bronz-, vas-, római-, árpád-korabeli leleteket õriz a Budvár, illetve a város központja.
A település neve elõször az 1333-as pápai jegyzékben tûnik fel. A következõ században a mezõvárosi fejlõdés útját járja és 1448-tól már Udvarhely név alatt szerepel. Kiváltságait a magyar királyoktól és az erdélyi fejedelmektõl kapja, Izabella királyné, 1558-ban a török szultánnak fizetendõ adó alól felmentve pecsétés címerhasználatra is jogosítja a várost. A város címere páncélos kéz tõrrel, melybe szív és medvefõ van tûzve, felsõ terében négy csillag közt az 1558-as évszám. A pecsét körirata: Sigillum oppidi Siculicalis Udvarhely.Bethlen Gábor említi a város nevében elõször a székely elõtagot (1613). Nem tervszerûen épített város. Sose vette körül városfal.